Ma amikor jöttem suliba borzasztó volt a közlekedés. A metró állt a megállóban vagy 3 percet csukott ajtókkal. Már azon kezdtem gondolkodni, hogy mit csinálok, ha nem tudok leszállni. (Mit csinálnék? Ott maradok.) Közben egy nő kedves mosollyal ráállt a lábamra, és közölte, hogy ő le akar szállni. Megcsapott a levendulaillatú parfümje, és csak egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy elhányjam magam. Az ajtó persze még mindig zárva volt. A nőéhez hasonló mosollyal azt mondtam neki, hogy nyugodtan menjen előre. Erre csúnyán nézett rám. Talán azt gondolta, hogy majd felfeszítem az ajtót, mert ő le akar szállni? Ha így volt, akkor rosszul gondolta.
A HÉV is megállt Aquincum előtt. Ma nagyon nem akarták, hogy bejöjjek ide, de mégis itt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése