Még! (...)

A heti szarakodások után történt valami jó is. Persze nem a szokott értelemben, mert ez úgy jó, hogy igazából nem érzem jobban magam tőle, sőt talán kicsit rosszabb is. De legalább már nem kell várni, hogy mikor lesz ez is kiderítve. 
Nem is tudom, hogy mit gondoljak. Vagy mit érezzek. Vagy mit ne érezzek. Vagy úgy egyáltalán. Semmit nem tudok. Azt tudom, hogy mostantól minden napom fölött ott lebeg, mint valami hatalmas viharfelhő, vagy egy nagy, sötét és ijesztő árnyék. Annyi biztos, hogy most már talán biztos. Talán biztos. Remélem, hogy azért talán mégsem. 
Igazából nincs megfelelő időpont. Kár is arra várni. Van aminek nincs ideje. 
Egyre kevésbé hiszek.