a bringatúra.

hát, nyilván. mit én is bringatúra. mínuszok mindenfelé, az úton tükörjég. 25 centi hó mindenütt, minimum.bringa a padláson, lapos kerékkel. hát a bringatúra elmaradt. csináltam helyette az otthoniakról fotókat, mert ha már több hasznom nem veszik, legalább képeket csináljak. jó. főztem ebédeket. jó. megcsináltam minden szart. jó. de mikor lesz már a bringatúrám??? ezt szeretném megtudni.
aztán ma meg, rámoltanak, mint annak a rendje. a legnagyobb félelmeim jönnek szépen szembe velem. oldd meg, vagy kezdj velük valamit.
de legalább K.-val jó volt.

részlet

... mert ez a karma-kérdés is félre lett értelmezve. amíg ők nem érzik, hogy valamit rosszul csináltak, nem bánják, nem érzik magukat bűnösnek, addig nem is azok. mindenki abban van, amiben van. csak magad tudod magadat elítélni. ha van is valamilyen felsőbb hatalom, ő meghagyja ezt neked, szerintem. ...

fordul

hát így. ma reggel. illetve délelőtt.
egy-két nap, vagy akár egy perc is elég, hogy minden megforduljon.-
szívás, de lehet, hogy megéri.
hét végén bringatúra. az első. egyedül. már várom. :)

így szól bele mindig a random

most meg... ezt nézd. még talán egy órája sincs, hogy mindenféle keserűséget fröcsögtettem ide. erre meg.
idejön R. és hoz virágot. mert hát mégis nőnap van. majd add oda az egyiket anyának. pusszantom.
én is. meg a randomot is.

önreflexió-féle

nem javítom ki
nem csinálom újra
nem folytatom
semmi sem. csak úgy van.
vagy éppen nincs is. attól függ.


bosszantasz, tudod? de
én magam is magamat. nem, nem kell érteni.
"minek jönnek ide, ha rühellik az egészet?" szerintem én már értem. és érzem. de nem magyarázom el.
az a baj, ehhez is lusta vagyok. vagy valami hasonló. nem éri meg.

a kiábrándulás és a semmi után mi van? beleesem én is, és hatalmas cinizmussal hevenyészett társadalomkritikákat fogok írni? kinek? minek? teljesen fölösleges.

az a baj, néha úgy érzem, minden teljesen fölösleges. minek mondjam? ha tudod, jó, ha nem, akkor meg minek? minek csináljak bármit? nincs értéke. főleg, ha nem sietek fölcímkézni. pedig nem.

viszont a nagy nihilben sem lehet maradni. kellene valami olyan állapot, ami legalább félig jó. vagy legalább közelít hozzá. nem azt mondom, hogy nekem rossz. de nem is jó. és tudom, kedves oktatók, minden fejben dől el, és engedd el, és a többi unásig ismételt vesszőparipátok.
akkor én most eldöntöm (fejben, hogy örüljetek), hogy nem érdekel ez az egész. ebben nem vettem részt. majd szólok, ha jobbat találtam ki. de csak akkor, ha kérdezitek.