2013. március 8., péntek

önreflexió-féle

nem javítom ki
nem csinálom újra
nem folytatom
semmi sem. csak úgy van.
vagy éppen nincs is. attól függ.


bosszantasz, tudod? de
én magam is magamat. nem, nem kell érteni.
"minek jönnek ide, ha rühellik az egészet?" szerintem én már értem. és érzem. de nem magyarázom el.
az a baj, ehhez is lusta vagyok. vagy valami hasonló. nem éri meg.

a kiábrándulás és a semmi után mi van? beleesem én is, és hatalmas cinizmussal hevenyészett társadalomkritikákat fogok írni? kinek? minek? teljesen fölösleges.

az a baj, néha úgy érzem, minden teljesen fölösleges. minek mondjam? ha tudod, jó, ha nem, akkor meg minek? minek csináljak bármit? nincs értéke. főleg, ha nem sietek fölcímkézni. pedig nem.

viszont a nagy nihilben sem lehet maradni. kellene valami olyan állapot, ami legalább félig jó. vagy legalább közelít hozzá. nem azt mondom, hogy nekem rossz. de nem is jó. és tudom, kedves oktatók, minden fejben dől el, és engedd el, és a többi unásig ismételt vesszőparipátok.
akkor én most eldöntöm (fejben, hogy örüljetek), hogy nem érdekel ez az egész. ebben nem vettem részt. majd szólok, ha jobbat találtam ki. de csak akkor, ha kérdezitek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése