Sok idő után egy régi barátomon (A.) gondolkozom. Szerinte az ELTE-n lenne a helyem, nem itt. Próbáltam magam az ELTE bölcsészkarára képzelni. Furcsa lenne. Lehet, hogy ott nem lógnék ki, hanem elvegyülnék a sok idétlen bölcsész között. Itt ez nem lehetséges. Egyrészt, mert nem bölcsész szakon vagyok (gondoltam ezt azért megemlítem), másrészt mert én vagyok "az a csaj, aki nem jár be túl gyakran?" Talán néhányan tudják hozzá a nevemet is. ( Valószínűleg én viszont nem tudom az övéiket.) Kb. ennyi információjuk van rólam. Ez az ami miatt nem tudok (és nem is akarok) vegyülni. A barátnőm valószínűleg ugyanígy gondolja, így aztán ketten különcködünk. Hihetetlen emberek vannak itt.Vagy ők nincsenek jó helyen a főiskolán, vagy én vagyok nagyon rossz helyen. Itt most nem arra gondolok, ahogy a szakmához hozzáállnak, vagy ilyesmi. Az engem nem érdekel. Azon tudok megdöbbenni, hogy mennyire nem zavarja őket a saját butaságuk. (Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik, és akire vonatkozik, az úgysem venné magára!)
Konkrétan: ha azt mondom, hogy van egy jó könyv az adott témában, amit minden évben elolvasok, akkor utána nem kezdek el 10 percet gondolkozni a címén, mert valószínűleg tudom. És aztán mikor azt kérik, hogy mondjam el néhány mondatban a tartalmát, akkor valószínűleg nem azt mondom, hogy most hirtelen nem tudom. Nem azzal van a bajom, hogy nem tudja, mert joga (és képessége is) van nem tudni. De akkor minek mondja? Minden témában van egy jó könyv, sőt sok jó könyv. Utána úgy érzi, hogy ő most egy nagyon fontos dolgot osztott meg velünk. Valóban, csak nem azt, amit akart.
Egy másik alkalommal egy másik csoporttársam emlegetett egy írót. Először azt mondta: "Tudjátok, az a náci író!" majd 10 perccel később: "Nem jutott eszetekbe annak a kommunista írónak a neve?". Végül nem tudtuk meg, hogy náci-e vagy kommunista, és hogy ki az az író.
Ezek csak kiragadott példák. Sok ilyen volt még, de jobb ha nem is gondolok rá.
Érdekes belegondolni, hogy már lassan 2 éve, illetve - mivel nincs folytonosság - 4. szorgalmi időszak óta látom ugyanazokat az embereket magam körül, és a csoportból 4 emberrel beszélek, közülük egyel szívesen. Nem is vágyom a többiek társaságára. Ez valószínűleg kölcsönös. Elgondolkodtam rajta, hogy talán bennem van a hiba, de arra jutottam, hogy ez nem így van. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése