PH-érték

PH-érték. Az a fontos. Ezt R. mondta, de egyre inkább úgy gondolom, hogy igaza van. Ráadásul minél magasabb a PH-érték, annál jobban érzem magam.
A "nem szerelem és szex összeillik". Mert ez a PH-érték. Andy Warhol megmondta.
Ma amúgy is Andy Warholt olvastam. Mindig véletlenszerűen választok könyvet, ha problémám van. Ma ez volt az. Általában össze is jön, mert mindig olvasok valami olyat, amitől hirtelen eszembe jut a megoldás. Most is tudom a ki nem mondott problémámra a megoldást, csak nem tetszik. Másikat szeretnék. Persze mindig van választásod, szól a közhely. Tényleg van. Hogy jól döntök, vagy hogy a könnyű döntést hozom meg. Köszi. Ez nem igazi lehetőség.

Régi gyöngyszem, de ismét aktuális

... Egyszer csak ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy keresett K. Megnéztem, már vagy 10 perce.
Elgondolkoztam, hogy visszahívjam-e, aztán azon, hogy délután valószínűleg találkozom vele, azután pedig D-vel. Azon kaptam magam, hogy örülök, hogy még van egy órám. Nem akartam másokkal foglalkozni. Mostanában zavart, ha egyedül voltam, de ma kimondottan jó volt. Ismét jól éreztem magam egyedül, mint eddig bármikor az életemben, leszámítva az elmúlt fél évet.  (...)


Ahogy közeledett az óra eleje, bementem a terembe, hogy jó helyet kapjak. Találtam egy teljesen üres padsort, leültem oda, és olvasni kezdtem. Aztán ahogy telt az idő, egyre többen ültek le körülöttem, és én ezzel egyenes arányban éreztem magam egyre rosszabbul. Egyedül akartam maradni. Akár úgy is, ha csak ketten ültünk volna a tanárral, sőt az lett volna a legjobb. 


(És még az óra is rövid lett volna) 


Kívántam a magányt.


Borzasztóan szabadnak éreztem magam, amíg teljesen egyedül voltam. Utána bementem a terembe, ahol már voltak emberek, de ez nekem annyit jelentett, hogy a társas magányba sikerült belépnem. A társas magány érzése régóta ismerősöm. Mindenkinek az ismerőse. Nekem a barátom is. Volt annyi értelmem, hogy rájöjjek, hogy jobb vele összebarátkozni, mint harcolni ellene. 


(Úgysem nyerhetsz.)


Tehát ketten ültünk bent Társas Magánnyal. Még mindig szabadnak éreztem magam. 

Szomorú vasárnap

Ma is az van. Szomorú vasárnap. Bár nálam szomorú a hétfő is, meg a kedd, s a szerda, s így tovább. És minél tovább áltatom magam annál szomorúbb minden nap. Csak persze egyből itt is vannak az újabb problémák. 
Jó lenne egy kicsit megszűnni, a szó szoros értelmében. Ha nem lennének beadandóim, én már régen összeszedtem volna a holmim, és leléptem volna a bánatba. 
Miért nem lehet egyszerűen elővenni a jobbik arcom, és mindent rendbe szedni két nap alatt? Ja, tudom. Mert az jó lenne. Lehet helyette rágódni. Nagyszerű, de én nem ezt rendeltem, csakhogy reklamációt nem fogadnak el. 
Passz.

A relatív idő

Nekem sok. Neked kevés.