Paraszt wellness?

Ma megint eljutottam odáig, hogy elegem lett mindenből. De tényleg mindenből. Ha minden igaz, akkor a jövő héten szünet lesz a suliban. A szünet néhány napját vidéken szeretném tölteni a mamáméknál. A Cserhát hegyes-dombos részén laknak, így valószínűleg egy napra felmegyek majd a hegyre, és csak este jövök vissza. Egy kisebb túrára teljesen alkalmas arrafelé a hegy. Az a jó benne, hogy elég sokáig lehet menni úgy, hogy senkivel nem találkozik az ember. Lehet nézni a tájat, és lehet enni meg inni, de csak azt, amit viszek magamnak. Ez számomra az egyik legjobb kikapcsolódási lehetőség. Kis szerencsével nem esik addig, mert akkor nem lehet még fölmenni sem a hegyre. Az agyagos talajon maximum lefele lehetne csúszni, de idén már megvolt a "székely síelésem". Egy kicsi dombról csúsztam le Békáson a Duna- parton. Tiszta sár lett mindenem, nagyon jól néztem ki. K. le is fotózta, mert amúgy fotózni mentünk februárban, a meleg napokon. Az is egész jó volt. 
Remélem, tényleg el tudok majd menni szellőzni egy kicsit. 

Mostmár mindegy...

Egészen mostanáig azon stresszeltem, hogy mégis hogy lesz meg kb. 20 posztom. Itt ültem vagy 5 órát csak ma, hátha megtanultam csodát tenni, de rájöttem, hogy nem. És arra is, hogy úgy lesz meg 20 poszt, hogy nem lesz meg. Előfordul ilyesmi. Mostmár csak azt bánom, hogy ahelyett, hogy itt ülök, és bámulok magam elé, vagy a youtube-ra, csinálhattam volna egy csomó értelmes dolgot. Elmehettem volna fotózni, vagy a Dunához hajókat nézni, esetleg hajókat fotózni, vagy bármi. Végül is mindegy. Az biztos, hogy nem küzdök tovább magammal. Ma nem. 

"Családi" ünneplés

Ma van a nagymamám szülinapja. Régebben ha a családból bárkinek szülinapja vagy névnapja volt, akkor az illető házában vagy lakásában összegyűltünk, akkor még hatan, és mindig vasárnap. Közös ebéd volt, némi beszélgetés, és hasonlók. Örültünk egymásnak, meg annak, hogy legalább ilyenkor mindig összejön a család. (Na jó, nem igaz, hogy minden szülinapon, meg ilyenen, mivel az én szülinapomat általában nem tartottuk meg, mert szerencsétlenül december 21-én sikerült megszületnem, ezért azt általában a karácsonyi vacsorával összevonva tartottuk.) Mostmár ez sincs. Soha nincs együtt a család. Ma annyira nem volt, hogy a mamámmal ketten ünnepeltünk. A nagypapám vidékre utazott, anya a barátnőjénél van, anya húga pedig valószínűleg otthon van a családjával. 
Nem sikerült kitalálnom semmi olyan ajándékot, ami jó lett volna. A virág szóba sem jöhet, mert az nő a kertben, arra ne adjak ki pénzt, haszontalan csecsebecsékre meg semmi szükség. Úgy döntöttem, hogy főzök valamit a mamának, annak biztos örül, mert egyrészt addig sem ő dolgozik vele, másrészt meg szereti a kajáimat. Nagy sikere volt az ételnek, de szerintem sokkal jobban örült annak, hogy átmentem hozzá, és nem kellett egyedül lennie. Ha mindenkinek ilyen könnyű volna a kedvére tenni...

Szombat

Szombaton is találkoztam egy régi barátnőmmel (P.). Általában kávézgatunk meg dumálunk, de most sörözni mentünk. Kora délután. Érdekes volt. Beszélgettünk a gimis osztálytársakról, meg a főiskoláról, meg a barátnőm előadásairól. Ő a Trója c. rockoperában az egyik táncos. Mesélt pár előadásról, meg ilyesmik. Könnyű délutáni mulatság volt. Vele mindig el szoktunk menni ruhákat és ilyesmiket nézni. Persze ezt most sem lehetett kihagyni. Szeretek vele nézelődni, mert nagyon jó ízlése van, és ha véletlenül nem idegesít halálra a boltokban lófrálás, és kinézek magamnak valamit, akkor megmondja, hogyha hülyén nézek ki benne. Most persze 5 perc után meguntam, de szerencsére ő is. Levezetésképp bedobtunk még egy sört, és még vagy 2 órát dumáltunk. Majdnem az egész napom elment ezzel, de nem bánom, mert 3 hónapja nem láttam P.-t.

Egy átlagos péntek estém

Egy átlagos péntek estén otthon vagyok. Általában anyával, meg a barátommal. Így történt ez ezen a héten is. Azért is jó volt, mert most olyan hajtás van, hogy örülök, ha van egy kis időm pihenni, meg a barátommal (D.) is kéne néha lenni, és ez a héten nem nagyon jött össze. Szóval csak úgy voltunk. Anya közölte a hétvégi terveit ( nem lesz itthon!) , aztán én az enyémeket, és hasonlók. Semmi különös. Nem nagyon szeretek bulizni. Talán nem is tudok. Azt hiszem, ezt is meg kell tanulni, mint minden mást. Nos, én nem tanultam meg. A múltkor megpróbáltam "az átlag fiatal" módjára bulizni, el is mentünk egy szórakozóhelyre, de 2 perc után rosszul lettem, és a legközelebbi taxival bejöttem a belvárosba, hogy valami kis füstös kocsmában kipihenjem az átélteket. Nem való nekem a zenés-táncos hely, mert nem tudom magam jól érezni. Na persze van az az italmennyiség ami után már mindegy, de odáig nem szeretek eljutni, mert igazából inni sem szeretek annyira. Nálam a buli valami érdekes fogalom, mert azt gondolom, ez a kikapcsolódás egyik formája. Én úgy szeretek kikapcsolódni, hogy a barátaimmal beülünk valahova, és ott megiszunk agy- két valamit, de tényleg nem sokat, és beszélgetünk, meg baromkodunk. Jól érezzük magunkat. Nincs nagy kicsapongás, de mégis történik valami. Megint elgondolkoztam, hogy bennem van a hiba, és valószínűleg tényleg, de ezen nem is akarok változtatni. Nekem jó a minimál életstílusom. Szeretem. 

Bolondok napjai mulatság

Ma gyakorlatom lett volna, de nem volt valami nagy kedvem kimenni Kőbányára, és még egy hiányzási lehetőségem is volt, így nem mentem. K. sem ment be, így inkább együtt kávéztunk, és reggeliztünk, meg ilyesmik. Reggeli közben K. elmondta, hogy milyen volt az előadás. Úgy vettem ki, hogy mindenkinek tetszett. Ennek örülök. Remélem, a következő előadását én is meg tudom nézni.
Vasárnap születésnapja lesz a nagymamámnak. Lehet, hogy elmegyek majd ajándékot venni neki, bár nem tudom, hogy mit lehet venni egy nagymamának. 

Csütörtök 2. részlet

A német ZH valószínűtlenül hosszú és nehéz volt. Jó, hogy nem tanultam rá, mert nem is lehetett volna, és nagyon ideges lennék, ha úgy kapok rossz jegyet, hogy még küzdöttem is érte. Remélem azért megvan. 
Este -mivel ilyen fárasztó napom volt- engedélyeztem magamnak egy kis pihenést, így találkoztam az egyik barátnőmmel (T.). Jó volt, már 2 hete nem láttam. Iszogattunk egy közeli kocsmában, és beszélgettünk pl. orvosi műhibaperekről, meg a szülésről, mert ez az egyik kedvenc témája. Nekem nem, viszont szeretem hallgatni. Aztán szó esett a jövőbeni terveinkről, a gyógypedagógiáról és az andragógiáról, meg hogy mit tudunk majd kezdeni ezekkel.
Közben a bor egyre fogyott, majd mire nem maradt semmi, éppen úgy döntöttünk, hogy elindulunk. Jó este volt, csak az ilyen esték mindig leépítik a közérzetem, mert 5x annyi cigit szívunk el, mint rendesen, aztán még a fülem is zúg otthon. Ez tegnap nem zavart, mert olyan fáradtan jöttem haza, hogy kb. egyből lefeküdtem. 

Csütörtök

Furcsa volt reggel, mert abban az időben indultunk, mintha suliba mennénk, csak K. ment próbálni. Minden esetre úgy döntöttem, hogy benézek órára. Úgy gondoltam, hogy nem maradok végig, hanem lelépek a szünetben, és készülök lélekben a német ZH-ra. Amikor beléptem a terembe kb. 3 ember ült bent. Azon gondolkodtam, hogy most rögtön kéne kifordulni, mert még nem kezdték el. Végül is bementem, köszöntem, és akkor olyan furcsán néztek rám, mintha marslakó lennék. Min lepődtek meg? Azon, hogy bementem, vagy azon, hogy nem késtem, vagy azon, hogy köszöntem?  Nem tudtam eldönteni. Elszeparáltam magam egy külön padsorba, jó szokásom szerint. Úgy terveztem, hogy olvasni fogok, vittem is magammal egy Karinthy kötetet. Végül nem tudtam olvasni, mert rajtam kívül senki sem figyelt, így a tanár majdnem végig nekem beszélt. Így nem is volt pofám lelépni a szünetben, viszont megtanultam nyitott szemmel aludni. 

Szerda

Ma eszembe jutott, hogy holnap ZH-t írok. Úgy döntöttem, hogy nem készülök, mert túl kevés az idő, és "általános" dolgok lesznek benne, tehát olyanok, amikre nem lehet készülni. 
Holnap előadása lesz a barátnőmnek. Megkapta az egyik főszerepet, és meghívott az előadásra. Sajnálom, hogy nem tudom megnézni, bár láttam a szövegkönyvet, és az nem egy csoda. Lehet, hogy egy későbbi előadásra mégis elmegyek. 


Egész  nap rohantam. Ma is elkéstem az órámról. Milyen meglepő!


Érdekes, hogy mivel feladatom is az, hogy blogoljak, egyből nem megy olyan jól. Máskor egy nap alatt is összejön annyi és olyan gondolat a fejemben, ami 3-4 posztra is jó lenne. Most, hogy tudom, hogy már egy hetem sincs összehozni 20 bejegyzést, egyből rágörcsöltem, és tényleg nehezen megy. 


Ma a barátnőmnél alszom, akinek holnap előadása lesz. Vettem neki egy macit, hátha nem lesz olyan ideges, ha van mit szorongatnia. Színészmaci. Remélem, hogy örülni fog neki.