Egy átlagos péntek estém

Egy átlagos péntek estén otthon vagyok. Általában anyával, meg a barátommal. Így történt ez ezen a héten is. Azért is jó volt, mert most olyan hajtás van, hogy örülök, ha van egy kis időm pihenni, meg a barátommal (D.) is kéne néha lenni, és ez a héten nem nagyon jött össze. Szóval csak úgy voltunk. Anya közölte a hétvégi terveit ( nem lesz itthon!) , aztán én az enyémeket, és hasonlók. Semmi különös. Nem nagyon szeretek bulizni. Talán nem is tudok. Azt hiszem, ezt is meg kell tanulni, mint minden mást. Nos, én nem tanultam meg. A múltkor megpróbáltam "az átlag fiatal" módjára bulizni, el is mentünk egy szórakozóhelyre, de 2 perc után rosszul lettem, és a legközelebbi taxival bejöttem a belvárosba, hogy valami kis füstös kocsmában kipihenjem az átélteket. Nem való nekem a zenés-táncos hely, mert nem tudom magam jól érezni. Na persze van az az italmennyiség ami után már mindegy, de odáig nem szeretek eljutni, mert igazából inni sem szeretek annyira. Nálam a buli valami érdekes fogalom, mert azt gondolom, ez a kikapcsolódás egyik formája. Én úgy szeretek kikapcsolódni, hogy a barátaimmal beülünk valahova, és ott megiszunk agy- két valamit, de tényleg nem sokat, és beszélgetünk, meg baromkodunk. Jól érezzük magunkat. Nincs nagy kicsapongás, de mégis történik valami. Megint elgondolkoztam, hogy bennem van a hiba, és valószínűleg tényleg, de ezen nem is akarok változtatni. Nekem jó a minimál életstílusom. Szeretem.