Ma van a nagymamám szülinapja. Régebben ha a családból bárkinek szülinapja vagy névnapja volt, akkor az illető házában vagy lakásában összegyűltünk, akkor még hatan, és mindig vasárnap. Közös ebéd volt, némi beszélgetés, és hasonlók. Örültünk egymásnak, meg annak, hogy legalább ilyenkor mindig összejön a család. (Na jó, nem igaz, hogy minden szülinapon, meg ilyenen, mivel az én szülinapomat általában nem tartottuk meg, mert szerencsétlenül december 21-én sikerült megszületnem, ezért azt általában a karácsonyi vacsorával összevonva tartottuk.) Mostmár ez sincs. Soha nincs együtt a család. Ma annyira nem volt, hogy a mamámmal ketten ünnepeltünk. A nagypapám vidékre utazott, anya a barátnőjénél van, anya húga pedig valószínűleg otthon van a családjával.
Nem sikerült kitalálnom semmi olyan ajándékot, ami jó lett volna. A virág szóba sem jöhet, mert az nő a kertben, arra ne adjak ki pénzt, haszontalan csecsebecsékre meg semmi szükség. Úgy döntöttem, hogy főzök valamit a mamának, annak biztos örül, mert egyrészt addig sem ő dolgozik vele, másrészt meg szereti a kajáimat. Nagy sikere volt az ételnek, de szerintem sokkal jobban örült annak, hogy átmentem hozzá, és nem kellett egyedül lennie. Ha mindenkinek ilyen könnyű volna a kedvére tenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése